Corvin KERTész magazin
VIII. évf. 2016. - 2. (29.) szám - nyár

Kispajtas

Oldalszám: 44     Ára: 4,90 lej
Keresse a hírlapárusoknál!
Megrendelhető!
Időszerű tennivalók a kertben

Bizonyára nagyon sokan tudják, hogy a paradicsom palántázásakora növényt el kell fektetni, hogy minél hosszabb szárrésszel kerüljön a földbe. Az alsó leveleket nyugodtan szedjük le, és az ültetőgödrünk is úgy legyen kialakítva, hogy a megnyúlt palánták szárából a legtöbb rész a földbe kerüljön. Miért? Mert a paradicsom legyökeresedik. Vagyis, hajókora szárrész kerül a földbe, a járulékos gyökerek hamarosan megjelennek, és nem akkora gyökérzet fogja ellátni a növényt tápanyaggal, mint amekkora a földlabdában van, hanem ennek többszöröse. És minél nagyobb a gyökérzet, annál nagyobb felületen tudja a tápanyagot felvenni.
A csúcshajtást óvatosan igazgassuk el. Akár cserepes palántánk van, akár szabad gyökerű, az ültetőgödröt töltsük fel vízzel, hagyjuk, hogy kissé leszivárogjon, és ebbe a sáros földbe nyomkodjuk a gyökérzetet. A sár jótékonyan körbeveszi a gyökereket, nedvesen tartja, és odatapasztja a földhöz. Igy elkerülhető az, hogy a szárazabb, nagyobb rögök közt a gyökérzet ne érintkezzen a talajjal. Töltsük fel a gödröt földdel, kézzel kissé tömörítsük, és jöhet a következő növény.
Legyökeresedik az uborka is, így ha azt palántázzuk ki, szintén tehetjük mélyebbre, mert az uborka is képes járulékos gyökerek fejlesztésére.
A paprika viszont kimondottan nem szereti, ha mélyebbre kerül, mint volt. Vagyis a paprikát ne ültessük mélyebbre. Ugyanígy a saláta is szereti, ha „lebeghet", vagyis a salátapalántákat se tegyük mélyre, viszont a megnyúlt karalábépalántákat ültethetjük úgy, hogy szárrészük a talajba kerüljön, de a gumó már nem.
Az esős, párás időben a gombás betegségeknek kedvező körülmények alakultak ki, és védekeznünk kell ellenük. Egyes növényeinken már megjelenhettek a rozsdafoltok, mint pl. a mályván, rózsán, tátikán, muskátlin, de egyes zöldségeken és gyümölcsfákon is. A legegyszerűbb megoldás, ha a fertőzött leveleket leszedjük, elégetjük, de ez nem minden esetben valósítható meg. Dísznövényeink esetében jó hatású a tavaszi alapos lemosó permetezés, a fertőzött ágak vissza-metszése (pl. rózsa). A mályvákat megóvhatjuk a rozsdabetegségektől, ha kizárólag jó minőségű vetőmagot használunk, rozsdának ellenálló fajtákat szerzünk be, növényeinket jó kondícióban tartjuk, és az új növényeket nem ültetjük legalább három évig arra a területre, ahol már volt rozsdafertőzés. Szelíd védekezési mód, ha különböző növényi levekkel permetezünk, pl. fokhagymáié, zsurló- vagy csalánlé. Növeljük a növények ellenállását a fertőzéssel szemben foszfor- és kálium-tartalmú lombtrágya ki permetezésével.
Ha egyes fák körül, illetve a fa tövében vagy ágai alatt fűrészporszerű morzsalékot találunk, valószínű, hogy a törzset, illetve az ágat faragó hernyó támadta meg, amely a növény belsejében telepedett meg. Megpróbálhatjuk a hernyót a járatba vezetett dróttal is elpusztítani, de mindenképp hatásos, ha ezután a kártevő fúrta járatot betömködjük benzinbe áztatott vattával.
Július elején végezzük el a szőlő kacsozását, azaz a hónaljazást. Régebben ezeket a hajtásokat tőből eltávolították, de újabb kutatások szerint a hónaljhajtások serkentik az asszimilációt, a fürtök és az áttelelő rügyek fejlődését. Ezért csak 2-3 levél felett csípjük őket vissza.
Augusztus közepén a spárga piros bogyói már érettek. Ha szaporítani akarjuk növényállományunkat, a bogyókból mossuk ki a fekete magokat, 4-5 napig áztassuk 30-35 C-fokos vízben, majd vessük szabadföldi palántaágyba 30 cm sor- és 5 cm tőtávol-ságra. A kikelt fiatal növényeket erősítőiskolában neveljük tovább, míg végleges helyükre ültethetők.
A kajszibarackfák hirtelen pusztulását a kertészkedők többnyire egyszerűen csak gutaütésnek mondják. Általánosságban a fák közel 10%-a évről évre hirtelen gutaütésszerűen elpusztul. Az elmúlt évtizedek gyakorlata szerint azonban a legnagyobb gondossággal végzett téli rezes permetezések és a késő tavaszi metszések ellenére is a fák tovább pusztultak, sőt a kezeltek és a kezeletlenek között alig vagy egyáltalán nem volt különbség.
A betegség feltűnően gyors lefolyású, az egészségesnek látszó fa vagy koronájának egy része hirtelen hervadni kezd, elszárad, majd elpusztul.
A fertőzés kezdetén a levelek kúposán kanalasodnak, szövetük kezdetben haragoszöld, merev, kézzel morzsolva törékeny. A kanalasodás kezdetben csak egy ágon, később az egész fán jelentkezhet. Ha a kérget lehántjuk, akkor a háncsszövetben világosbarna pusztuló foltokat figyelhetünk meg. A háncs körkörös pusztulása esetén legtöbbször tavasszal, a terméskötés után a fa gutaütésszerűen hirtelen elpusztul. Abetegség elsősorban a faiskolai szaporítóanyaggal kerülhet be az ültetvénybe. A beteg fákról a kórokozók a szilvalevélbolhával (Cacopsylla pruni) terjednek tovább. Ez a levélbolhafaj egynemzedékű és a fenyőféléken telel át.
Kora tavasszal (február végén, március elején) települ be a kajszisokba, ahol párosodás után lerakja tojásait. Közben szívogatásával a benne lévő kórokozókat bejuttatja a kajsziba. A tojásokból kikelő lárvák és az új nemzedékű imágóka beteg fákon szívogatva ismét fertőződnek, de komoly mértékben nem terjesztik a betegséget. A kifejlett rovarok július elején elhagyják a kajszit, és visszatelepednek a fenyőkre, ahol bennük a betegség okozói tovább szaporodnak, így a következő tavaszra az áttelelő rovarok ismét fertőzőképessé válnak.
A betegség elleni védekezésben elsősorban a megelőzésre kell összpontosítani, az egészséges, ellenálló fajták telepítésével, a megfelelő termőhely kiválasztásával, a helyes metszési időpont megválasztásával (rügyfakadástól júniusig történő metszés), a rendszeres és alapos tavaszi (és őszi) lemosó permetezéssel, metszéskor az olló, fűrész fertőtlenítésével és a sebfelületek lezárásával sokat tehetünk.
Virágládában tartott növényeinket az égtáj szerinti fekvéstől függően válogassuk össze. Tűző napnak kitett, déli fekvésű balkon- vagy ablakládába ne ültessünk begóniaféléket, viszont a petúnia, a muskátli, a gazánia és a porcsinrózsa épp ilyen helyen érzi jól magát.
Augusztus utolsó dekádjában ifjíthatjukaz idős cseresznye- és meggyfákat. A lefűrészelt ágak során keletkezett sebeket zárjuk le speciális fasebkátránnyal, ennek híján közönséges olajfestékkel. Az ifjító, alakító metszéssel egy időben a nemkívánatos tő-sarjakat is eltávolíthatjuk.

Gazigazító: Szamóca

Ízelítõ