Ismerd meg a szórványt

Oktatás

Írta: Fodor Emőke

Ezzel a címmel indította az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület azt a projektet melynek célja erdélyi gyerekek találkozása, magyarságtudatuk erősítése.

Az 1885-ben alapított Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület alapítása óta a szórvány vagy szórványosodó területek magyarságára fókuszál, tevékenységének fő célja a szórványmagyarság becsatolása a nemzeti diskurzusba, valamint a helyi cselekvésre ösztönzés és ennek, erejéhez mérten, a támogatása.

A szamosújvári Kemény Zsigmond Elméleti Líceum, 2016- os indulása óta a mezőségi szórványmagyarság kiemelkedő oktatási intézménye hivatott lenni. Az itt tanuló mintegy 500 gyerek fele a környező falvakból származik, már az elemi osztályainkban is vannak más helységből ingázó diákok. Sok a kétnyelvű családból származó diákunk is. Érdekes kihívásnak tűnt megismerni a tömbmagyarságot, a Székelyföldet.

Első lépésként a Székelyföldi Legendárium meséit, legendáit hallgattuk, néztük délutánonként. Majd Tamásiról meséltem a gyerekeknek, az emlékév kapcsán, és meghallgattuk A hazug sün című mesét. Milyen érdekesen beszél a kisfiú….székelyesen…-csodálkoztak rá a tájnyelv jellegzetességeire a másodikosok.

Majd eljött a kirándulás napja, május végén. Első megállónk Farkaslaka volt. Hadnagy Jolán óvó néni a Tamási sírjánál várt és ismertette velünk a nagy író életének fő mozzanatait. Majd a szülőházat is meglátogattuk. Láttuk a bölcsőt, a családi asztalt, az udvart a nagy diófával…s mivel eleredt az eső, pár percre a csűrt is.

A nap fénypontja a székelyudvarhelyi Mini Erdély Park volt, ahol a kisvonatozást várták a legjobban a gyerekek. Természetesen utána megcsodáltuk a sok miniatűr kastélyt, várat, templomot, megemlítetük a róluk hallott legendákat, meséket. Lassan feljutottunk a játszótérre, ami lehetőséget adott a kikapcsolódásra. Pihenni a mini moziba ültünk be, ahol megnéztünk egy eddig nem látott rajzfilmet a csodafurulyáról. Nem csoda, hogy az emléktárgyboltból sok-sok furulyával tértünk vissza. A mini vár is érdekes volt.

Szejkefürdőn megnéztük a székely kapukat is, rácsodálkoztunk a róvásírásra, galambdúcra egyaránt. Orbán Balázs sírjánál pár szóban ismertettem a legnagyobb székely életét.

A csapat a farkaslaki szállásra visszatérve, nagy izgalommal vette birtokba a szobákat. A járványhelyzet miatt kirándulni se voltunk még közösen, nemhogy ottalvós kiránduláson vegyünk részt. Vacsora után megérkeztek a farkaslaki negyedikesek, akik csodálatos népdalcsokorral ajándékoztak meg minket. Ismerkedő és interaktív játékok után már kialakultak a kisebb-nagyobb csapatok, akik sötétedésig mókáztak közösen.

Másnap a Kalonda tetőn a nárciszmezőkben gyönyörködtünk, majd Korond érintésével megérkeztünk Parajdra. Beszélgettünk az erdélyi sóról, melynek nagy értéke volt, szállításának útvonalán épült a mi új várunk is a Szamoson. Széki származású gyerekeink megemlítették az ottani sós vizű tavat is. A parajdi sóbányába már a buszozás is élmény volt, mint egy "rakéta" úgy mentünk le a föld gyomrába. A kis kápolnában ortodox mise volt, ami újabb érdekes élményt jelentett. A bányászati kiállítás érdekes időutazás volt, akárcsak a Hargita és Maros megyei látványosságokról szóló bannerek is. Rájöttünk, hogy milyen kevés dolgot ismertünk meg közösen, mennyi felfedeznivaló vár még ránk.

Szent Borbála szobrát elhagyva, ismét a föld fölé emelkedtünk. Kicsit nézelődtünk a sokféle só és emléktárgy közt, majd Szovátára utaztunk. A Medve-tó sötéten és sósan csillogott, sétára hívogatott minket. Ám a kisvonat nagyobb vonzerővel bírt, erre felpattanva körbeutaztuk a sóvidéki üdülővárost. Sajnos az eső nem tette lehetővé, hogy a tavat körbesétáljük. Élményekkel gazdagon tértünk haza, rajzos élménybeszámolónk is ezt tükrözte.

Június 13-án a farkaslaki barátokat fogadtuk. A negyedikesek, Felszegi Melinda és Vigh Emese tanítónők tanítványai, akik történelemből idén készítettek helyismereti projekteket, segítettek a városnézésben. Rózsa Sándorról, a Martinuzzi várról illetve az örmény templomról meséltek a farkaslaki negyedikeseknek. Utána Filep Erzsébet hagyományos széki szobáját és viseleteit, széki babáit csodálhattuk meg. Az est legjobban várt fénypontja az esti táncház volt, amelyben a szamosújvári másodikosok zenéltek, illetve bemutatták az így tedd rá! néptánctanítási módszert. Felcsíki táncokat is roptak közösen, majd szabad beszélgetéssel zárult az este. A Téka Szórványkollégiumban szálltak meg, érdekes volt számukra azt hallani, hogy milyen amikor a faluban nincs magyar iskola és hét közben a családtól elszakadva kell tanulniuk.

A farkaslakiak a válaszúti Kallós Múzeumot is megtekintették, majd kincses Kolozsvár érintésével hazafelé vették útjukat.

A szamosújvári másodikosok betekintést nyerhettek a tömbmagyarság életében, ugyanakkor saját értékeiket is tudatosították. Tapasztalataikat jövőre újabb projektekben hasznosítják. Köszönetet mondunk az EMKE-nek, a Téka Alapítványnak, a Kallós Alapítványnak, a Tamási szülőház vezetőjének, Filep Erzsébetnek és mindenkinek, aki lehetővé tette e projekt megvalósulását.