Corvin KERTész magazin
KERTész magazin 2023/3 - ősz
kertbarátoknak, növénykedvelőknek, zöldujjúaknak
Formátum: A4
Oldalszám: 44
Megrendelheti webboltunkban!
Tematika: szezonális kertészkedés,
földművelés, zöldség- és gyümölcstermesztés, növényápolás, dísznövények,
szobanövények, esztétika és harmónia.
Dézsakerti eldorádó
A város, amelyben élek, nem óriási, de nem is kicsi. Végtére is megyeszékhely, illik is nagyocskának lennie, meg ugye el is kell legyen látva mindennel, ami emberileg szükséges. Van is minden. Avagy a mostani csúf divatos kiszólással: minden is van. Sokféle hivatal, szolgáltató, bankok, boltok, szórakozóhelyek. Köztük, hát igen, játékbarlangok is. Hogy ezek mitől épp barlangok, mikor egy sincs a szuterénben, nem tudni, mondjuk a sokféle pénznyelő alkalmatosságok villódzó fényein túl sötétnek sötétek belül, de na. Vannak. Bár már Qui-Gon Jinn jedi mester is megmondta a Csillagok háborúja filmben, hogy a szerencsejáték a vesztesek sportja, mindig akad reményteljes (és kevés eszű) próbálkozó, aki betér az efféle helyekre, amelyek kívül persze kelletik is magukat mindenféle talmi aranyozással, csilivili fényeffektusokkal, hogy itt aztán megcsinálhatja a delikvens a szerencséjét, a gazdagság csak karnyújtásnyira, azazhogy csak pár félkarú rángatásnyira van... Az egyik ilyen műintézet valahogy mégis más. Itt is van aranyozott gipszoroszlán a bejáratnál és márványamfora a cigarettacsikkeknek, de körös-körül az áhított gazdagságot növényekkel kívánja demonstrálni a hely tulajdonosa, működtetője, vezetője, akiről nem tudni, hogy virágbolond nő vagy kertészkedő hajlamú férfiú, de az biztos, hogy a kezén megforduló pénzek tetemes hányadát új és még újabb dézsákra, cserepekre, ládákra és tálakra költi, bennük pompás fenyőkkel, díszbokrokkal, évelő és egynyári virágok tömkelegével. És működik, kérem! Gazdagság benyomását kelti a hely a bókoló pálmákkal, hamvas ezüstfenyőkkel, a burjánzó tarka lombokon, az illatozó virágseregleten végignézve. A virág luxus. Ha jól belegondolunk, cseppet se újkeletű dolog ez. Na jó, nem kell visszamennünk egészen a rómaiakig, akik tivornyáikon rózsasziromtengerben szerettek fetrengeni, vagy az eszüket vesztett hollandokig, akik házat, lovat, kocsit adtak egyetlen tulipánhagymáért, de nézzünk csak szét a világban akár ma. Az olcsó sorházakhoz szűk udvarok járnak, a gazdagabb helyeket drága kertek veszik körül. A rendezett, szép utcák-terek sohasem csupaszok, a jól szituált emberek lakta városrészeket mindenütt virág borítja, és az egyik legdrágább luxus ajándék a messze földről importált különleges, eleven, vágott virágokból kötött csokor. De ne szaladjon el velünk olyan nagyon a ló. Mert ha teszem azt, a konyhapult sarkára teszem a kedvenc kopott zománcú tálamat a tökfőzelékkel, és onnan lapátolom be féllábon állva, mert sietek, akkor csak eszem, de ha egy öreg azsúros konyhakendőt lökök az asztal sarkára, rá tányért, kanalat s egy bögrében néhányat az utolsó őszirózsákból, akkor az már teríték és ebéd. Egy klasszissal magasabb minőség. Igen, a virág luxus. Az eleven növényről szakítható virág érték. Az elérhető, megnevelhető, dédelgethető vagy csak megvédeni való gazdagság. Miért kell hát könnyes dühösen civakodni néha a városvezetéssel, hogy ne vágjanak ki ép fákat is, csak mert „útban vannak" valahol? Miért olyan nehéz megértetni azokkal is, akiknek telne rá, hogy ne angol kastélypark pázsitba öljék a pénzüket, hanem hagyjanak a kertjükben gyermekláncfüves, százszorszépes gyepet is, neveljenek tubarózsát vagy ne adj'isten paradicsomot vagy karfiolt, ráadásul ez utóbbi még el se virágzott, s már ehető? De tréfán kívül, miért nem vesszük észre olykor, milyen gazdagok vagyunk, ha virágunk van? Akkor is, ha csak virágunk van...
Szőke Edit
