Kínálatunk    
Gasztronómiai magazinunk februári kiadványa
meses kifest
    
_______________________________________
Nyitólap            Súgó               Tagság          Kapcsolat
Olvasóink megtalálhatnak minket a www.erdko.ro weboldalon is!
www.erdko.ro
Keresse a terjesztoknél!
Ára: 4,20 lej

Corvin Erdélyi Konyha VII. évf. 2. (63.) szám - 2015. február
Előfizetési akció!
Ízelítő:
Akkor tudni lehetett: ha december – akkor hó, ha május – akkor zivatar, ha július – akkor tomboló meleg. Nem dörgött januárban, nem jártak rövid ujjúban februárban, és nem fürödtek a folyóvízben októberben. És mindezekből – no meg persze, sok más okból kifolyólag, de ezekbe most nem megyünk bele – nyilvánvaló: nem ettek paradicsomot meg görögdinnyét télen, epret is csak akkor, amikor termett, illetve narancshoz sem lehetett hozzájutni a téli hónapokon kívül, és akkor is csak néha. A mai kor gyermekei, akik egész évben a polcokon-standokon látnak mindenféle alapanyagot, lehet nem is tudják, minek mikor van a szezonja, mit mikor kell, lehet és érdemes venni!
Akkoriban februárban az utolsó sonkák és szalonnatáblák lógtak a padláson; a lesütött hús is jócskán megcsappant a bödönben; a tyúkok talán elkezdtek már tojni, de ha nem, volt még a télire eltett, szeptemberi tojásból; volt tej, fuszulyka (szárazbab, paszuly), túró, szilvaíz, és voltak aszalt gyümölcsök; no meg volt kukorica, búza a hombárban, krumpli, vetemény a pincében, és savanyú káposzta a hordóban. A savanyú káposzta, a hagyma meg a fokhagyma gondoskodtak arról, hogy a betegségek elkerüljék az embereket, no meg a mértékkel fogyasztott, gyümölcsből készült jóféle kisüsti vagy a finom házi borok is hozzájárultak az immunrendszerük megerősítéséhez. Ilyenkor februárban, a farsang vagy fonók idején pihenték ki az emberek egész évi fáradalmaikat, ekkor értek rá több időt tölteni együtt a szűkebb és tágabb családdal, barátokkal, a faluközösséggel, ilyenkor tartották a lakodalmakat, mulatságokat. Az ételek fogyasztásában kevésbé voltak mértéktartóak az évnek ebben az időszakában, a jó gazdasszony mégis úgy tudta beosztani a tartalékokat, hogy jusson is, maradjon is. Hiszen tudták: messze van még az az idő, amikor új, friss alapanyagokkal gyarapíthatják étrendjüket, várni kell még egy ideig az első zsenge zöldekre vagy a friss húsra.
Bizonyára sokszor mondogatták, február, hol a nyár, mert februártól nyárig bizony sok időnek el kellett telnie. Most azonban nem tudhatjuk: nincs-e kedve a nyárnak februárban is tiszteletét tenni nálunk?! 
Sütő Edith Magdolna

Bizonyára mindannyian emlékszünk még a gyermekkorunkban hallott-tanult Móricz-elbeszélés-
re, amelyben a gazdag nagybácsi megette a szegény rokonok kicsi sonkáját. Ám megkapta érte méltó büntetését: napokig rosszul volt utána, az orvos nemhiába tiltotta el a húsféléktől. Bennem elevenen él ez a kis sztori, annál is inkább, hogy egyik évben színpadra vittük a darabot, szörnyen beleéltük magunkat szerepeinkbe, és vidáman mondogattuk ha kellett, ha nem: február, hol a nyár? Annak rendje és módja szerint haragudtunk a gazdag rokonra, és sajnáltuk a szegényebb családot, illetve örültünk, hogy a sonkáért kárpótlásul egy egész kosárnyi tojást kaptak a nagybácsi menyétől, amivel – valljuk be – talán jobban is jártak, mint egy malac apró sonkájával.
Gyakran mondogatjuk manapság: akkoriban más volt; más szelek fújtak régebb; nem úgy van most, mint volt régen... És bizony, ez több szempontból is igaz. De hiába hisszük, hogy a régi időkben idilli volt az emberek élete, mert minden kornak megvoltak a maga nehézségei, gondjai-bajai, megoldásra váró feladatai. Ami viszont akkoriban jó volt, és számunkra már egyre kevésbé adatik meg, az az évszakok törvényszerű változásából adódó biztonság.
„Február, hol a nyár?”