Kínálatunk    
Gasztronómiai magazinunk novemberi kiadványa
meses kifest
    
_______________________________________
Nyitólap            Súgó               Tagság          Kapcsolat
Olvasóink megtalálhatnak minket a www.erdko.ro weboldalon is!
www.erdko.ro
Keresse a terjesztoknél!
Ára: 3,80 lej

Corvin Erdélyi Konyha VI. évf. 11. (60.) szám - 2014. november
Előfizetési akció!
Ízelítő:
Szeretem, és az enyém
Igazi gazdagság ez, melyet senki nem vehet el, és lám, rá kellett jönnöm, hogy valójában csak az lehet a miénk, amit igazán szeretünk. A sütés-főzés nálam nem egy szükséges napi teendő, ez a dolog számomra annyit jelent, mint szeretettel végezni valamit, s ezáltal másokról is gondoskodni, szeretetet adni. És aztán úgy van az valahogy, hogy csak az a munka lehet igazán sikeres, ami szívünkből jön, hát milyen szép és hasznos lenne, ha mindenki legalább egy olyan dologgal foglalkozna, amit szeret, ami az övé. Így válik az ember fáradhatatlanná, vagy ahogy Müller Péter mondaná: „Nemcsak azért vagyunk manapság kimerültek, mert sokat robotolunk, hanem mert olyasmit csinálunk, amit nem szeretünk, és olyan légkörben élünk, amelyben nincs szeretet. Ha valamit szeretettel teszünk, észre sem vesszük, milyen teljesítményre vagyunk képesek. A szeretet mérhetetlenül sok energiát ad. Fáradhatatlanná teszi az embert, feltölti erővel.”
Ha nem is konyhatündérségben, de kívánom, hogy minden kedves olvasónk találjon magának  legalább egy számára kedves elfoglaltságot, és végezze azt rendszeresen, becsületesen, szívvel-lélekkel. Munkatársaim nevében pedig kívánok kellemes olvasgatást, ételeinkhez pedig jó étvágyat és szerető társaságot.
Barabás Orsolya
Sokféle kötelezettség létezik egy nő életében. Ott van a munkahely, a család, a napi rutinszerű teendők, mint a mosás, főzés, takarítás, és még sorolhatnám, mi mindennel szembesülünk naponta, mennyi feladat sorakozik elénk. Olyan dolgok ezek, melyeket szükségszerűen, folyamatosan végzünk, mégsem érnek véget soha: ezt hívják életnek. Egy-egy területen jobban, míg egy másikon gyengébben teljesítünk, hiszen ki egyiket, ki pedig a másikat tudja, szereti jobban, pontosabban végezni. S bár a mindennapi dolgok valóban rutinszerűek, a konyhai tevékenykedést én mégis szívügyemnek tekintem. Sokan kérdezik, honnan merítek ennyi ötletet, energiát az ételek elkészítéséhez, és hogy van-e olyan egyáltalán, hogy belefáradok. Nemes egyszerűséggel mindig csak annyit tudok mondani, hogy szeretem, hogy nagyon-nagyon szeretem. S mert szeretem, állandóan törődöm, foglalkozom vele; mi ketten nagyon összenőttünk: én és a gasztronómia. Mi lehet jobb egy ember életében, mint találni valami olyan elfoglaltságot, amit szívvel-lélekkel végez, mely feltölti, jókedvre deríti, valósággal megfiatalítja? Hogyan lehetne így tehát egyáltalán belefáradni, kötelezettségnek érezni?